Turák Két Keréken

Elnézést mindenkitől aki várta a tegnap esti írásomat, de annyira elvoltam fáradva, hogy nyolc felé inkább elmentem aludni. Na de hogy is volt.

Akemping ahol aludtam valójában 8 kilóméterre volt Donauwörth-től. Reggel kilenc felé indulhattam el, Donauwörth felé elintéztem a bevásárlást, és mivel az előzőnap már nagyából megnéztem a várost már mentem is tovább.
Az idő szép volt, sütött a nap, bár reggel hajnalba volt egy kis esső, de gondoltam ennyivel meg fogom úszni.Na nem így lett.
De talán azzal kéne kezdenem mekkora élmény volt a Duna mellet kerekeznem. Lett volna, de itt az út még a Duna melletti dombok között vezet, igy hát volt sok a nagye ellenségeimből az emelkedőkből.
Altisheim-ig minden renden is ment amikor is egyszuercsak eltünt az út. Gonndolom itt régebben egy híd lehetett, amit éppen felujítanak, vagy elég nagy földindul volt. Az árok túloldalárol egy emberke integetett, hogy merre kerüljek.
Ahyogy átértem az árok tuloldalára, elkezdett cseperegni az eső. Láttam, hogy egy viharfelhő szélén vagyok, reméltem hogy nem ér utól. Sajnos ezt a versenyt elvesztettem és az esső hamarosan be is ért, de úgy 40 perc alatt át is haladt feledtem, utána a jóidővel.
Innentől fogva Neuburg-ig semmi porbléma nem volt, sőt elég jó hátszelet kaptam, és végig burkolt utakon közlekedhettem, szóval örömbringázás volt.
Neuburgban alaposan körbenéztem, felkerekeztem a várba, majd gurultam tovább. A város után van egy hosszú egyenes szakasz ami már már olyan hosszú, hogy szinte unalmas, de az egyenes végén ott a Grünau vadászkastély ami szintén egy gyöngyszem. Aznap itt pihentem meg elösszőr, azt mentem is tovább, mert el akartam érni Kelheim-et.
Kettő felé értem el Ingolstadtot, itt már túl voltam a 70. kilóméteren. A városba érve kezdőttek a gondok, egyszercsak ajobb térdem elkezdett nyilalni. Ettől a hangulatom egyből oda lett, nem is tetszet annyira a város, meg túl sok is volt a túrista. Nagynehezen találtam egy helyet ahova beültem enni.
Végül is fél négy felé hagytam ott a várost. Itt már rájöttem, hogy picit elszámoltam magam, és Kelheim nem 30, hanem 50 kilóméterre van Ingolstadtól. Gyorsan módosítottam a terveket, irány Bad Gögging.
Erősen gondolkoztam rajta, hogy aznap szobában alszom a térdem miatt de aztán végül az anyagi helyzetem mérlegelve mégis inkább a kemping mellett döntöttem.