HTML

Turák Két Keréken

Kerékpártúrák, leírások, kicsiknek, nagyoknak.

Linkblog

Feedek

3.nap Taubischofheim - Schillingfürst

2007.05.10. 21:20 Hexce

Hegymenet. Tegnap ugye Tauberbischoffheim-be hagytam abba ami kb 180 méter-rel van a tenger felett. Ma egy kempingben ülök ami 510 méterre van, és ez nem azt jelenti, hogy éppen egy domb tetején vagyok, a dolgok itt ilyen magasan vannak.

Reggel hála annak hogy szállóban aludtam volt reggelim, egy nagy bögre kávéval aminek nagyon tudtam örülni. Tegnap nagyon figyeltem az időjárás jelentést mit mondanak mára, mert tudtam, hogy hegymászós napom lesz, és rossz lett volna esőben végig csinálni. Hála isten ahogy igérték 20-24 fok, napsütés enyhe felhőzet, na és szél ami helyenként nagyon nem jött jól.
Miután elindultam a szállodába, beugrottam az élelmiszer diszknontbaamit a városba jövet kiszúrtam, feltankolni ennivalóval ésinnivalóval. az innivaló egy részét be is önntöttem a tevepúpomba, és ekkor olyan fura nedves érzésem lett. Valahol ereszteni kezdett és a hátizsákom tele ment almalével.
Miután a kellemetlenségeket megoldottam, még kőröztem kicsit a városban, mert tegnap este nem sikerült igazán megnéznem, majd elindultam a hegyek felé.
Tegnap nem irtam, de Werbachnál a Tauber völgye kiszélesedik, és már nem egy szűk völgyben erdőben futt, hanem jobbra, balra széles szántóföldek terülnek ell mellete. Erről is szólhatott volna a mai napom, tanulmányozzuk a bajor mezőgazdaságot.
Bad Mergentheim-ig nem is történt semmi érdekes, csak a szokásos kis elkeveredés, meg talán amikor iszonyatos menydőrgés szerü hangot hallotam, és egyszercsak egy Tornádó (a harci replülőgép) szállt el a völgy fölött, elég alacsony. Kapott egy ragmeget, amit bizonyára meghalhatott, mert visszajött még egy körre.
Ma szépensorakoztak egymás után a szép kis mesébe illő bajor városok, mint Lauda-Königshoffen, majd Bad Mergentheim. Itt adtam magamnak egy kis pihenőt, mert az volt a cél, hogy majd Cerlingenben megálok hosszaban pihenni.
Következő emlitésre érdemes város Weikersheim volt, aminek van egy nagyon szép vára a Tauber partján, de épp hogy csak egy pillantást vetettem rá, és gurultam továbbb. Majd jött Röttingen, ahol kéne lennie egy romvárnak, de ezt nem láttam, de a főtér a városházával igazán szép. Még egy két kanyar a Tauber mentén és Cerglingen.
Cerlingen megin pihentem egy negyed órát, és mentem tovább, hogy majd Rothenburgba állok meg legközelebb, úgyis csak 20 kilóméterre van, de milyen 20 kilóméterre. Cerlingen 280 méteren van, Rothenburg, meg igaz, hogy egy hegyen a Tauber fölött de akkor is 480 méteren.
Itt a völgy már újra kezdett beszűkülni, és az út mindig az egyik oldalon a hegy oldalában futott, ami azonkívül, hogy általában felfelé megy. Jól el is fáradtam amire elértem Detwag-ig és megpillantottam a várost a hegyoldalban, úgy jó 100 méterrel felettem. Hát megvallom őszintén a végén már toltam a biciklit, de megérte.
Nagyon szép város, olyan mint amilyennek az ember elképzel egy középkori bajor várost, persze emiatt rengeteg volt a túrista is, és végre olyan beszédet hallotam amit egy kicsit értetem is. Úgy néz ki a németek és japánok mellet ép spanyolok tartották megszállás alatt a várost. Jó bolt újra a spanyol beszédet hallani, egyből a héttel ezelötti Barcelona-i emlékek jutottak eszembe.
Alaposan bejártam a várost, és fél ött felé elindultam Schillingfürst felé, ami már csak 15 kilóméter. Az első nyolccal nem is volt gond, na jóGebastell-ben elestem egy picit, épp egy kavicso úton mentem, és hát mély kavicságy, eg SPD.... ez van. Itt Rothenburg után megint újra kiszélesedett a völgy, de már nem nagyon merem a Tauber völgyének hívni, mert ittem már alig két méter széles. Elég gyorsan eljutottam  Diebach-ba, innen már csak 7 kilóméter és megérkezünk. Diebach után egy főúton a kerékpárút, vagy a mezőgazdasági utak elfogytak, egész jól ment Bellerhausen-ig, innen már csak 3 kilóméter gondoltam, amikor a városból kiérve megpillantottam a Schillinfürt-i várat. Te jó ég oda kell nekem felmenni. A lényeg a lényeg az utolsó másfél kilóméter majd 10 fokos lejtő volt. Ez igazándiból betette a kaput mára, de még el kellet jutnom a kempingig is.
Teljesen ki voltam tikadva, és az innivalóm is elfogyott, de szerencsére találtam végre egy kis boltot. Hogy mért szénsavas körtelevet vettem mostanáig sem értem, hiszen kifejezetten utálom a körtét. Aki szomjas mindent megiszik.
A kemping még egy kilóméterre volt a várostzól, persze hogy egy újabb hegyen, de valahogy csak oda küzdöttem magam. Bejelentkeztem, majd egy fél órát ültem a fűben a leendő sátorhelyemen, mézes puszedlit majszolva annyira kimerültem.
Holnap már nem lessz ilyen nehéz dolgom, az első 50 kilóméter végig nagyából ezen a magasságon lesz a hegyek között, és utána le a Dunához, Donauwörth-be. Ha minden igaz holnap már a Duna mellet éjszakázom, és az már egy picit olyan mintha haza érkeztem volna, hiszen az a mi folyónk is.

1 komment

Címkék: mainz budapest liebliches taubertal romatische straße

A bejegyzés trackback címe:

http://ketkerek.blog.hu/api/trackback/id/tr1973892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csaba 2007.05.11. 00:14:33

Gutten Abend!

(remélem jól irtam sosem voltam jó németből)

Nem tudom, hogy rajtam kívül olvassa e valaki az írásaidat , mert nem nagyon kommentálják. Én mindenesetre veled vagyok és minden este alig várom a beszámolókat. Minden este én is a Dunánk mellett bringázom edzésképpen, ilyenkor mindig máshol képzelem magam mint ahol éppen vagyok.

Hajrá!!!!!

Csaba